Technikatörténet

• Építészeti és vízépítő munkák Zsigmond király idejében (1387 - 1437)

• A XV. századi ("reneszánsz") mérnök "anyagi megbecsülése"

• A vegyészeti ismeretek alkalmazása

 Nagy Lajos halála után, az átmeneti zavarokat követően, öt évtizedig tartó korántsem nyugodt korszak, a Zsigmond-kor köszöntött Magyarországra. A török terjeszkedés már egyre fenyegetőbb realitássá vált. A fél évszázad technikai kultúrája bizonyos értelemben összefügg azzal, hogy a német-római császári címet is viselő Zsigmond olyan méltó reprezentációra törekedett, amely "nagyléptékű" építkezésekkel is együtt járt.

A fejlődő és érett gótikának ebben a korszakában a királyi építkezéseket inkább az olasz, a főúri, főpapi és városi építkezéseket pedig a gyengülő francia hatás mellett az erősödő cseh és német hatás jellemezte. A királyi építkezések sorában a budai királyi palotán jelentékeny kiegészítéseket hajtottak végre. Felépült az úgynevezett "Friss palota", amely megfelelt a korszak legfényesebb uralkodói igényeinek is. A Friss palota 1419-ben már készen állott, óriási római lovagtermével együtt. A lovagterem hatalmas kötegpilléreken nyugodott. A csarnokszerű téralakítás lenyűgöző méretei egy életstílust sugalltak.
Az olasz, francia és német mesterek tarka sokaságából többen kiemelkedőek voltak - közülük talán a valószínűleg arrasi Péter, továbbá Manetto Ammannatini neve külön is említést érdemel. Munkásságukban a művészi és az építéstechnikai tudás valószínűleg még nem esett szét két pólusra. Mályusz Elemér következő sorai mindenesetre erről tanúskodnak. "Az építést vezető Péter királyi architector jelentős összeget, 200 aranyforintot kapott fizetésül 1420-ban. Művészi képességeinek elismeréseként csakúgy, mint technikai jártasságáért" - olvashatjuk Mályusz könyvében a budai királyi palota továbbépítéséről szóló részleteknél.

Buda és Visegrád jelentőségének megnövekedésével a középkor második felében Székesfehérvár bizonyos értelemben veszített korábbi megkülönböztetett jellegéből, bár mint koronázó- és királyi temetkezőhelynek ekkor még töretlen volt a rangja. Ez utóbbiakat leszámítva azonban az igazán nagy, nemzetközi eseményeknek már csak olykor-olykor színhelye. A Zsigmond-korban viszont egyes értékelések szerint átmenetileg mintha ismét nőne a város politikai súlya, mert zajlott itt néhány uralkodói szintű tanácskozás.

Történtek Székesfehérvárott nagy építkezések is a Zsigmond-korban, bár léptéküket tekintve nem mérhetők a budaiakhoz. Az építtetők közül a legismertebbek egyike Scolari Fülöp (Ozorai Pippo). A székesfehérvári építkezéseknél Zsigmond király idejében többek között Manetto Ammannatini tűnt ki építészi ügyességével. Szakmai ismereteinek egy részét Brunellesco (vagy másként Brunelleschi) tanítványaként szerezte. Mestere volt a firenzei dóm híres kupolájának az alkotója. A Zsigmond korabeli Buda a vízépítészeti létesítmények tekintetében is korszerű településnek számított. A vízépítészet vezetői külföldről érkeztek. Zsigmond király egyik vízépítő szakembere Steinpeck Hartmann volt, Nürnbergből. Ő tervezte és kiviteleztette a Vízi-bástyában (a mai Ybl Miklós téren) azt a vízszivattyút, amely a Duna vizét a palotába nyomta fel. A vízszivattyú erőgépe taposókerék volt.

A taposókeréknél a forgást a kerék pedálszerűen kialakított belső vagy külső peremén lépegető - taposó - emberek hozták létre (Latinul: kerék = rota, taposás = calcatura.) Ilyen taposókerekek már a Zsigmond-kor előtt is bizonyíthatóan léteztek külföldön, de igen nagy valószínűséggel Magyarországon is. Michael Matheus szerint a Rajna és mellékfolyói környékén Strassburgtól Düsseldorfig harminc emelődaru helyét tárták fel az 1300-tól 1600-ig terjedő időszakból. A kikötői rakodódarukat mozgató erőgépek taposókerekek voltak, amelyeket olykor több tucat ember hozott forgásba. Ilyen megoldással mángorlót is hajtottak. A fárasztó és főleg unalmas munkára "önkéntes emberek" nem szívesen vállalkoztak. (Innen eredhet a lélekölő, robotszerű munkára a taposómalom megjelölés.)

A mángorlók és a vízművek taposókerekeit többnyire valamilyen kényszer hatása alatt álló emberek (például rabok) hajtották. A Zsigmond-kori vízművek technikai színvonalát Zolnay László "Buda középkori vízművei" című tanulmányában a következő, elismerő szavakkal minősíti: "Buda, s talán egész Magyarország első vízművét, a budai várpalota Vízi rondellájának szivattyúját 1414-1416 között éppen Zsigmond király építtette."

 

Budán Hartmann mester mellett a másik vízépítő az a Péter királyi architector volt, akinek a neve már szerepelt az uralkodói épületek tervezésénél és kivitelezésénél. Hartmannt Zsigmond király egyik német nyelvű oklevele "Rohrschmidt"-nek, azaz csőkovácsnak nevezte, de Péter "szakmai megjelölése' már "architector sive aqueductor", vagyis építész és vízvezető. Ez utóbbi komplexebb feladatokat sejtet és közelebb is áll a majdani "mérnök"-fogalomhoz.

Zolnay László érdekes adatokat közölt a korabeli élenjáró technikai megoldások értékeléséről. A Várhegyre a vizet edényekben, kézi erővel, illetve szekerekkel felhordó víz-puttonyosnak egy aranyért 2240 liter vizet kellett szállítania.

(16 pint víz felhordási ára volt 1 fillér. 1600 pintért lehetett kapni 1 aranyforintot. 1 pint megfelel kerekítve 1,4 liternek, 1600 pint tehát 2240 liter.)

Elképesztően nagy fáradságot jelenthetett ez. Arról nincsenek adatok, hogy a teherrel gyalogló embernek ehhez hányszor kellett fordulnia, de reálisnak tűnik számolnunk 80-100 fordulót. (Szekér esetén természetesen "termelékenyebb" volt a munka, de a legszegényebb vízhordók nem rendelkeztek szekérrel, igavonó állattal.)

Hartmann mester a budavári víznyomó szivattyújáért Zsigmond királytól ezer aranyat kapott, ami pedig megfelel több mint kétmillió liter víz kézi felhordási árának. (A számításokat folytatva meg lehet becsülni azt, hogy ennyi vizet kézi erővel mennyi idő alatt lehetett felszállítani.) Egészében véve a példa alapján úgy tűnik, hogy a Zsigmond-kori "csúcstechnológiát" anyagilag szépen elismerték. (Péter királyi architector korábban említett 200 aranyforintjával összevetve hasonló értékelésre jutunk.) A bevezető gondolatokban szerepelt, hogy a Zsigmond-korban a török hódítás már előrevetítette árnyékát, bár a nagy katasztrófáig egy évszázad még hátravolt. A távolba ható fegyverek sorában új, hatékony fejlemény volt az ágyú. A robbanóanyagok iránti szükséglet "mozgásba hozta" a kémiát, a vegyészetet. A haditechnikában a XV. század elejétől mindjobban tért hódított a lőpor gyártása és alkalmazása. A lőpor készítése során ként, salétromot és szenet vegyítettek. Feltehetően nem európai találmány volt, hanem Kínából kerülhetett arab közvetítéssel kontinensünkre a középkor alatt. Zsigmond király ágyúinak létezéséről bizonyíték Kassa város levéltárának egyik okmánya, amely szerint 1411-ben az uralkodó a városnak adományozott az ágyúi közül egyet, annak összes tartozékaival együtt. Zsigmondnak nem csupán szárazföldi tüzérsége volt, hiszen a galambóci ütközet leírósából ismeretes, hogy "tüzérséggel felszerelt dunai flottillája" igen eredményesen vette fel a küzdelmet a török hajókkal. A robbanóanyagok békés célokra való felhasználása (bányabeli robbantásokra) csak később, a XVI. században Tirolban valósult meg.

Békés célokat szolgált viszont a vegyészet a nemesfémek vizsgálati eljárásával. Zsigmond király egyik 1405. évi rendeletében vannak részletek arról, hogy ebben az időben már alkalmazták a salétromsavat az arany és az ezüst szétválasztására. (A salétromsavat azon tulajdonsága nyomán nevezték választóvíznek, hogy az ezüstöt oldja, az aranyat azonban nem.) Zsigmond említett dekrétuma alapján Szabadváry Ferenc és Szőkefalvi-Nagy Zoltán nem tartják kizártnak, hogy az analitikának ezt a fontos eljárását Magyarországon találták fel. Nyugat-Európában az eljárást csak a XV. század közepétől említik.

Magyarországi próbázóról az első, név szerinti említés azonban csak a XV. század legvégéről ismeretes. Ez az 1498-ból való okmány - Tengler körmöci kamaragróf leirata a selmeci tanácshoz - Steckh Baltazár selmecbányai jegyzőről mint próbázóról tesz említést.

Aranyat, ezüstöt felhasználtak olykor a finomabb kivitelű műszerek díszítésére, bevonására is. Ritkábban fordult ez elő a csillagászati műszereknél, gyakrabban az óráknál - ez azonban inkább majd a későbbi évszázadokban lesz a technikai kultúra része. A viselhető óra (zsebóra) megjelenése is csak később következett be (XVI. század). A csillagászati műszerkészítés a XIV. század végén még nem jutott el arra a fokra, amelyen néhány évtized múlva, Mátyás király korában volt, de néhány emlék azért a Zsigmond-kor elejéről is akad. A bécsi egyetemen 1390-ben Makrai (vagy Magyarországi) Benedek mester (Benedictus de Makra vagy Ungaria) tartott csillagászati előadásokat. Ugyanitt, Bécsben 1398-ban Magister Jacobus de Septemcastris előadásait hallgatták az "égről és a világról". A mester származására nézve erdélyi szász nemzetiségű volt.

A finommechanikai eszközökről, a műszerek készítéséről (csillagászattal, időméréssel, mérnöki munkákkal kapcsolatban) a későbbiekben lesz szó.

A témához kapcsolódó linkek:

ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA
Zsigmond kora
Luxemburgi Zsigmond jellemzése
Luxemburgi Zsigmond 1387-1437

Ez az oldala suli net oldalain található

Készítette:Kromek Pál Tab Szabadság u. 49. kromek@msn.com További lapjaim megtekintheted :

http://www.kromek.hu http://kromek.hu http://rajtmester.hu http://magyar-hatterkep.fw.hu http://kromek.extra.hu http://kromek.fw.hu http://kromekzsofi.extra.hu  http://tab.extra.hu http://Kromek.ini.hu http://kromekkata.fw.hu http://kromekfanni.fw.hu http://kizmantomi.fw.hu  http://www.balatonfoto.fw.hu/  http://magyar-hatterkep.freeweb.hu/index.html http://sio-klimatechnika.hu/  http://free.x3.hu/kromek/ http://free.x3.hu/wallpaper/ http://walpapeer.fw.hu/  http://www2.freeweb.hu/walpapeer/  http://netmester.fw.hu/   apu feltöltések Fotó albumok Fekete fehérben Kromek Web helyek   PowerPoint és egyéb vetítések Siófok lap  Tab a város ahol élünk Kromek Zsófi  kromek.hu Képeslap küldés apu topp lista Fórum Képfeltöltés Privát bazár Háttérkép linkek Linkcsere

 <<Utolsó frissítés:2009.06.14. 14:36 Author